Csak egy pillanatra hasonlítunk magunkra...

"A világ tele van valószínűtlen barátságokkal...Hogy ezek hogy jönnek létre?..ugy,hogy míg az egyik ember szükséget szenved, a másik kész segítő kezet nyújtani.Mikor ilyen kedvességgel találkozunk végre képesek vagyunk becsülni azokat akket korábban leírtunk.-és mielőtt észbe kapnánk a szövetség megköttetik tekintet nélkül arra, hogy mások megértik e. Valószinűtlen barátságok szövődnek nap mint nap. Senki sem érti ezt jobban, mint a magányosak. Sőt mi több...Ők éppen erre számítanak!"

"Olykor-olykor mindenki szivesen átadja magát a fantáziának, na persze ki hogy játszik az nagyban különbözhet. Néha azt mondjuk magunknak, hogy a munka nem fog bele szólni a családi életünkbe. Néha elképzeljük,hogy bizonyos kapcsolatok nagyobb jelentőséggel bírnak mint a valóságban. Alkalom adtán úgy teszünk mintha megakarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen..a szerepjátszás egyszerű játék..ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és, ha másokat is megtudunk győzni a hazugságunkról...nyert ügyünk van."

"Igen..emlékszem a Világra, minden apró részletére, de legfőképpen arra, hogy mennyire féltem.Micsoda pazarlás..Aki félelemben él, nem is él igazán. Most már belátom, mndig lesznek olyanok, akik szembe szállnak a félelmeikkel, és lesznek olyanok, akik inkább megszöknek előle."

Senki sem lehet tökéletes, mint, ahogy én sem!Elegem van a hazugságokból! A képmuatásból,hogy nevetünk amikor őszintén az arcába kellene mondani,: Átvertél!!!!

Ha elmondod a lelked bánatát,

Egy másik világ,egy élet az álmodról,

Olvastak már párszor,de a lelket nem értették,